Memóriagondok a családban: hogyan hozzuk szóba, és mi a következő lépés?

Gyakran nem az érintett veszi észre először, hogy valami megváltozott, hanem a környezete. A gyerek, aki hétvégén meglátogatja a szüleit, a házastárs, aki mindennap együtt él a másikkal, vagy a szomszéd, akinek feltűnik, hogy ugyanazt a kérdést kapja harmadszor is. Ilyenkor nehéz eldönteni, szóvá tegyük-e, és ha igen, hogyan. Ez az írás ebben próbál kapaszkodót adni. Nem helyettesíti az orvosi véleményt, de segíthet eljutni odáig.

Mit érdemes megfigyelni?

Az életkorral járó lassabb felidézés, egy-egy elfelejtett név vagy időpont önmagában nem ad okot aggodalomra. Inkább a változás és a mindennapi életre gyakorolt hatás a fontos. Figyelmet érdemel, ha a hozzátartozó:

• ugyanazt a történetet vagy kérdést rövid időn belül többször megismétli, és nem emlékszik, hogy már elmondta;
• egyre nehezebben boldogul olyan teendőkkel, amelyek korábban könnyen mentek: a számlák befizetésével, a gyógyszerek beosztásával, egy megszokott recept elkészítésével;
• ismerős környéken eltéved, vagy bizonytalan lesz abban, milyen nap van;
• visszahúzódóbb, ingerlékenyebb lett, kerüli a társaságot vagy a korábbi hobbijait;
• a hibáit szokatlan magyarázatokkal fedi el, vagy másokat hibáztat értük.

Egyetlen jel ritkán perdöntő. Ha viszont több hétig, hónapig tart, és fokozódik, érdemes lépni.

Ne feltételezzük a legrosszabbat

A feledékenységnek sok, jól kezelhető oka lehet: pajzsmirigy-betegség, B12-vitamin-hiány, kiszáradás, alvászavar, depresszió, halláscsökkenés vagy gyógyszerek mellékhatása. Ezért a kivizsgálás nem „ítélet”, hanem esély arra, hogy egy visszafordítható okot időben megtaláljanak. A beszélgetésben is érdemes ezt hangsúlyozni.

Hogyan kezdjük a beszélgetést?

Válasszunk nyugodt alkalmat. Ne egy vita hevében, ne családi ünnepen a többiek előtt, és ne közvetlenül egy hiba után hozzuk szóba. Egy közös séta vagy egy csendes délután jobb terep.

Konkrét megfigyelésekből induljunk ki. A „mostanában mindent elfelejtesz” általánosítás sértő és vitára ingerel. A „múlt héten kétszer is kimaradt a reggeli gyógyszer” tényszerű, és könnyebb róla beszélni.

Beszéljünk a saját érzéseinkről. „Aggódom érted” vagy „szeretném, ha nyugodtan aludhatnék” kevésbé hangzik vádnak, mint bármilyen megállapítás a másik állapotáról.

Hallgassuk meg az ő oldalát. Sokan maguk is érzik, hogy valami nem stimmel, és félnek tőle. Lehet, hogy megkönnyebbülés lesz számukra, hogy végre beszélhetnek róla.

Ne akarjunk mindent egyszerre elintézni. Ha az első beszélgetés elakad, nem kudarc. Néhány nap múlva újra elő lehet venni a témát.

A háziorvosi vizit előkészítése

Magyarországon az első lépés a háziorvos, aki rövid szűrővizsgálatot végezhet, laborvizsgálatot kérhet, és szükség esetén neurológushoz, pszichiáterhez vagy memóriaambulanciára irányíthat. A vizitet érdemes közösen előkészíteni:

1. Jegyzet a megfigyelésekről. Mikor kezdődtek a változások, mi a legjellemzőbb példa, hogyan alakultak az elmúlt hónapokban.
2. Gyógyszerlista. Minden rendszeresen szedett készítmény, a vény nélkül kapható szerekkel és étrend-kiegészítőkkel együtt.
3. Kérdések előre leírva. A rendelőben könnyű elfelejteni, mit szerettünk volna megkérdezni.
4. Kísérő. Ha az érintett beleegyezik, jó, ha egy családtag is ott van, aki kiegészítheti a beszámolót. Az orvos az érintettel beszél elsősorban; a kísérő ne vegye át a szót.

Ha a hozzátartozó nem akar orvoshoz menni

Ez gyakori, és érthető. Segíthet, ha a vizitet általános egészségügyi ellenőrzésként, vérnyomás- vagy laborvizsgálatként fogalmazzuk meg, hiszen valóban az is lesz. Az is segíthet, ha egy olyan ember hozza szóba, akiben az érintett különösen megbízik. Kényszeríteni nem lehet, de a türelmes, ismételt, nyugodt közeledés sokszor célhoz ér.

Ha a helyzet sürgőssé válik, például ha valaki eltéved, balesetet okoz, vagy hirtelen, órák-napok alatt romlik az állapota, ne várjunk: ez azonnali orvosi ellátást igényel.

Gondoljunk magunkra is

A hozzátartozó szerepe megterhelő, főleg ha hosszabb útnak bizonyul. Érdemes időben megosztani a feladatokat a családon belül, és utánanézni a helyi hozzátartozói csoportoknak, tanácsadásnak. Aki maga is kipihent és támogatott, az türelmesebb és jobb segítség tud lenni.

Ha többet szeretne tudni arról, mi számít természetes feledékenységnek és mi nem, olvassa el ezt az összefoglalónkat.